Reggel forrón iszom a kávém, öltöztetés után nincs időm a tükörbe nézni, ropog a lábunk alatt a kő, ahogy rohanunk a fiammal az ovihoz, sietek a főzéssel, hogy másra is jusson időm, gyorsprogramra rakom a mosógépet, rányomom a szárítót, bevágom magam az autóba, fél percet beszélek a fontosakkal, szinkronban nézem a monitort a sütőben dolgozó tepsivel, félbevágom más megkezdett mondatát, repülővel akarok menni, mert az még hamarabb odaér, mérlegelek, döntök és hibázom fél perc alatt,előrébb állítom az órát, hogy ne késsek… Ez a blog arról szól, hogy lehetőségem van máshogyan élni. És azért írom, mert a jövőben marhára nincs kedvem lemaradni a jelenemről.